Home Hírek, Összefoglalók, EredményekGhetto Football EURO LEAGUE 2022 A Rigai nagydöntő – Csapataink szemszögéből

Ghetto Football EURO LEAGUE 2022 A Rigai nagydöntő – Csapataink szemszögéből

by cageballszovetseg
28 views

MAGYAR NŐI BRONZÉREM

2022. Június 8-n, szerdai napon került megrendezésre Lettországban, az első 3V3 kontinens viadalt életre hívó Ghetto Football szervezet főhadiszállásán, Grīziņkalns városrész parkjában a ‘SUPERFINAL’.

A szervezők 2 hónap alatt roadshow szerűen járták végig a résztvevő 10 európai országot kamionnal, kisbuszokkal és egy 22 fős technikai személyzettel, mindenhol egynapos tornákat hirdetve a helyi közönségnek. A nevezés nyílt rendszerű volt, így a szabályok szerint ha a győztes nem a hazai csapatok közül került ki, akkor a legjobb nemzeti is kvalifikációt nyert a nagy döntőre, hogy minden országból képviselhesse egy alakulat a sajátját. Az olasz – horvát – magyar – cseh – belga – holland – német – lengyel – litván tornákról összesen 15 csapat jutott be a nagy finálé listájára, ehhez – kissé érthetetlen módon – a hazai szervezők Rigában még június első hetében szerveztek még 2 hazai versenyt ahonnan plusz 5 lettországi csapattal töltötték fel a férfi mezőnyt 20 fősre.

A női mezőny már problémásabb volt, a résztvevő országok közül összesen 3 helyszínen sikerült rendezniük tornát, Magyarországon, Belgiumban és Dániában. Ez természetesen érthető, jóval kisebb a merítés, nehezebb összeszervezni a lány csapatokat, de itt is hazánk tartotta a létszámrekordot, 7 db női együttessel. A három helyszíni győztesen kívül bekerült a döntőbe futsal egyesületünk, a Cageball Warriorsból két további magyar csapat is, ugyanis hiába mentek ki a prágai illetve varsói tornákra, egyiken sem jött össze női mezőny, így játszottak a fiúkkal és alanyi jogon kijutottak. A fentebb említett lettországi tornákról további 3 alakulat került fel a döntős listára, így 8 csapat két 4 fős csoport alakult ki előre meghirdetetten.

A teljes esemény beszámolóját elmesélik részletesen a résztvevő csapatkapitányok, a Cageball Warriors D.E.S.T.-től, Pinkbull-tól, Lajhároktól és Chicago-tól:


Katona-Varga Edit /CAGEBALL WARRIORS D.E.S.T./:

A szervezőktől a döntő délelőttjén kapott menetrend alapján 18.30-kor kezdődött az első meccsünk, rögtön csoportbeli honfitársaink, a Lajhárok ellen. Ennek megfelelően úgy osztottuk az időnket, hogy a meccs előtt még egy kis szieszta is beleférjen az előző napi érkezést követő, nem túl hosszúra sikeredett este után. Csakhogy az ebédből a szállodába visszaérve kaptuk az újabb szervezői üzenetet, aminek értelmében 1,5 órával hamarabb kezdünk… Az eredeti program szerint a Lajhárok elleni meccs után a britek, majd végül a hazaiak kettes számú csapata ellen játszottunk. Az új sorsolás értelmében azonban már a britek ellen kezdtünk, csak utána jött a magyar párharc, majd végül… de nem volt végül, ugyanis bármiféle külön értesítés vagy magyarázat nélkül eltűnt csoportbeli lett ellenfelünk a menetrendből… Viszont a szervezők a 7 főre apadt lánymezőnyt látva sem álltak át a körmérkőzéses lebonyolításra, hanem megtartották a csoportok szerinti szétosztást, már a szállodában megfogadtuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy a csoport első két helyének valamelyikén végezzünk, mert nem azért utaztunk ennyit, hogy kétszer 6 perc játék után kiessünk. Az első meccsen a brit panna-focis lányokkal kerültünk össze. Az első szabálytalankodás Edithez kötődik: a fault után sportszerűen egyből behátráltunk, és kérdés/kérés nélkül hagytuk, hogy ellenfelünk elvégezze a szabadrúgást. Fordítva ez nem pont így működött…ha ellenünk faultoltak és mi ezt megreklamáltuk, akkor jött a pálya széléről a szervezői „No, no, no fault, play-play-play” utasítás. 1-0-s hátránynál az egyenlítésért támadtunk, amikor az esőtől egyébként is brutális módon csúszó pályán a britek végig szabálytalankodó játékosa nagy erővel nekilökte Dalmát úgy a falnak, hogy Dalma feje tehetetlenül először a pályát körbevevő plexinek, majd onnan a betonnak ütődött, a tenyerét, térdét teljesen lehorzsolta, és még az ujja is megsérült. Ellenfelünk nem érzékelt semmi szabálytalanságot, a megszerzett labdával megindították a támadást. Csak a nézőközönség nyomására állt meg a játék… cserét követően tovább támadtunk az egyenlítésért, csakhogy nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy ellenfelünk végig szabálytalanul, két kézzel fogott minket, a szorításon nem engedett, majd amikor Edit ugyanúgy visszafogott, szabadrúgással jöhettek a britek. Mikor erre vonatkozóan számonkértük a szervezőt, az volt a válasz, hogy „This is GHETTO”. Hát kössz akkor… A kitámadásunk sajnos nem járt sikerrel, az üresen maradó kapunkba könnyedén berámolt még a hátralévő időben újabb 3 gólt ellenfelünk, ezzel 4-0-ra kikaptunk az első meccsen. De sokkal jobban érdekelt az mindenkit, hogy mi van Dalmával. Szerencsére nem szédült, nem volt hányingere, vagyis úgy tűnt, hogy az agyrázkódást megúszta, csak lépni alig tudott. Egy gyors orvosi ellátás után már mentünk is szurkolni a tornán Pinkbull néven induló, Cageball Warriors-os  egyesületi csapattársainknak. A második meccsünkre több mint egy órát kellett várnunk. Közben láttuk, hogy a csoportunk másik meccsén a Lajhárok – a brit csapat látványos és a szervezők által valamiért mégis engedett szabálytalanságai miatt – egy ugyancsak paprikás hangvételű meccsen „csak” 3-0-ra kaptak ki, így tudtuk, hogy ellenük nekünk nem elég a döntetlen, muszáj nyernünk. A meccs első percében Stella remek ütemben érkező bepasszát Edit belsőzte be az üres kapuba. A gyors vezetés tudatában egyből be is álltunk védekezni, és kontrákra építettük a játékot. 1 perccel később Stella már egyedül oldotta meg a gólszerzést egy szerencsésen, láb között elgurított labdával. 2-0 ide. A Lajhárok ezt követően hosszú tíz másodpercekre a kapunkhoz szorítottak minket, és többször kellett hálát adnunk a kihagyott helyzeteikért. A nyomás végül góllá érett, 2-1-nél újra nyílt lett a küzdelem, de egy blokkolt lövésből Dalma egyből megindult, és egy szép lövőcsel után visszaállította a két gólos előnyünket. Sajnos nem tudtuk elkerülni az újabb gólt, így a maradék fél percben mindkét magyar csapat összeszedte minden erejét, és próbálta a maga javára alakítani az eredményt.

Több gól már nem esett, így a britek mögött csoportmásodikként bejutottunk a legjobb 4 közé. Közben a Pinkbull is második lett a csoportjában, így kicsit reméltük, hogy hátha összeraknak minket a szervezők az elődöntőben, és akkor biztosan lesz egy magyar csapat a döntőben. 🙂 Ahogyan az azért várható volt, ez nem így történt, nekünk a mezőnyből kimagasló dán csapat ellen kellett játszanunk a döntőbe kerülésért. A meccset az esemény youtube csatornáján élőben közvetítették a szervezők, ezért nagyon szerettünk volna bizonyítani. Kontrákra próbáltuk építeni a játékunkat, de nincs mit szépíteni rajta: példátlanul technikás ellenfelünk beszorított minket a kapunk előterébe, és tudtuk, hogy csak idő kérdése, hogy hátrányba kerüljünk. Hősiesen védekeztünk, de ez sem volt elég, egy kapufa mellé jó erővel meglőtt labda az ellenfél vezetését jelentette.

Jött a pályán kívülről szurkoló Chicago-tól a tanács, hogy „Támadjatok”, de tudtuk, hogy nem nyílhatunk ki, mert ebben az esetben könnyen beleszaladhatunk egy alázós vereségbe. A második bekapott gól után is még rendületlenül hittünk abban, hogy egy kontrával 2-1-re tudjuk módosítani az állást, és nyitott lesz újra az elődöntő, de a dánok ezt másképp gondolták, és kipókhálózták a sarkot: 3-0 oda. Itt már nem volt vesztenivalónk, kitámadtunk, amíg bírtuk szuflával, de így sem tudtunk gólt szerezni, ellenben kaptunk még. 5-0 állt az eredményjelzőn a meccset jelentő 6 perc végén. Reális eredmény volt ez a döntőt is később magabiztosan megnyerő, és ezzel az 1000 eurós fődíjat is bezsebelő dán lányok ellen. Úgy alakult, hogy a bronzmeccset egyesületünk 2 csapata egymás ellen játszotta. Sajnos a szervezők szerint az már nem fért bele, hogy a 6 perces bronzmeccset a centerpályán, élő közvetítéssel menjen. Külön kérésünkre sem tudták sajnos ezt belesűríteni a programba, ehelyett közölték, hogy a női döntő időpontjában, egy távolabb lévő pályán játsszuk le a meccset. Mondtuk, hogy oké, persze, de azért, ha azt még lehet, akkor a női döntőt megnéznénk…

Na, de vissza a bronzmeccshez: Az élőben, interneten bárki által követhető férfi bronzmeccsel egyidőben lejátszottuk egy üres pályán, nézők nélkül a női bronzmeccset is. A mérkőzés baráti hangulatban kezdődött. A Pinkbull lövéseit Tündi nagyszerűen védte, majd a kitámadó ellenfél lényegében üres kapujába kontrából 1,5 perc alatt 2 gólt is szereztünk. Ahogyan az kell, vissza is álltunk a kétgólos előny birtokában védekezni, míg a Pinkbullnak támadnia kellett az egyenlítésért. 2-1 után már nagyon ki akartuk bekkelni a hátralévő néhány másodpercet, de sajnos nem sikerült, egyenlített a Pinkbull, így következtek a büntetők. Pontosabban csak következtek volna, de a női bronzmeccshez küldött „szervezők” nem tudták, hogy mi van döntetlen esetén, és tőlünk kérdezték meg, hogy hosszabbítást szeretnénk inkább, vagy büntetőket. Mi pedig arra szavaztunk, hogy játsszunk inkább. Így következett 3 perc hosszabbítás. A Pinkbull a kapunk elé szegezett minket, volt, hogy mi magunk sem értettük, hogy hogyan maradhatott ki egy-egy 100%-os helyzetük, de ez néhány másodperccel később már nem is érdekelt minket, hiszen Dalma háromkapufás góljával a Cageball Warriors D.E.S.T nyerte a „házi-kisdöntőt”, és így a mi nyakunkba került a bronzérem. Valójában egyébként semmilyen érem nem került a nyakunkba, ugyanis az európai bajnokságként meghirdetett torna harmadik helyezettjeként zoknit, tornazsákot, egy zacskó müzlit és ízesített vizet kaptunk… Persze az élményért mentünk elsősorban, azt pedig – hála a szuper csapathangulatnak – megkaptuk kint tartózkodásunk 4 napja alatt. 🙂

A torna 3. helyén végzett Cageball Warriors D.E.S.T csapat tagjai:  Haushel Tündi Katona-Varga Edit Mátyás-Kocsis Dalma Plaszkó Stella”


Ótott-Janek Fanni /PINKBULL/:

A rigai döntőben a pályák, a technika, a közvetítés, nagyon színvonalasnak ígérkezett. 🙂 Minden csapat kapott ajándék, csapatnévvel ellátott szerelést, illetve az utazást és a szállást is a rendezők állták!

Első csoportmeccsünket a dán lányok ellen játszottuk. Sportszerű, és igazán technikás ellenféllel volt dolgunk. A dánok lőttek először gólt nekünk, de mi feltüzeltük magunkat, küzdöttünk, és sikerült többször is kiegyenlítenünk a meccs folyamán. 3:2 után azonban kinyíltunk, kitámadtunk, és sajnos nem mi, hanem ők tudták növelni az előnyüket, így végül 5:2-es vereséget szenvedtünk. Második mérkőzésünket az egyik helyi csapattal játszottuk, abszolút a győzelemre törekedtünk. Ezen a mérkőzésen tudtunk irányítani, játszottuk a játékunkat, és rövid idő alatt meg is szereztük a vezetést, összesen 3 gólt sikerült értékesítenünk. A lettek szépítettek a vége előtt nem sokkal, így 3:1-re hoztuk ezt a meccset.

A harmadik mérkőzésünket a másik lett csapattal játszottuk. Tudtuk, hogyha tovább szeretnénk jutni, akkor küzdenünk kell. Ezen a meccsen is tudtuk játszani a saját játékunkat, szép támadásokat építettünk fel, és 2:0-ra el is tudtuk menni! Ellenfelünk azonban kitartó volt, és támadtak, szépítettek 2:1-re. A meccs végét jelző sípszó előtt közvetlenül pedig egy szerencsétlenül rajtunk megpattant labda a kapunkban landolt. Ezzel 2:2 lett a végeredmény. A csoportból így is 2. helyen jutottunk és harcolhattunk tovább a dobogóért! 🙂

Az elődöntőt a britek ellen játszottunk, már élő közvetítésben. 🙂 Nagyon boldogok voltunk; a show része igazán király volt és nagyon örültünk, hogy a családtagjaink/barátaink otthon nézhetnek minket. A britek sajnos nem a sportszerűségükről voltak híresek korábbi meccseik alapján, így őszintén tartottunk a balhétól (hiszen a két másik magyar csapat ellen szinte verekedésig fajultak a dolgok). Viszont, mi megbeszéltük, hogy nem megyünk bele semmi sportszerűtlenbe, és igenis focizni fogunk. 🙂 Úgy gondoljuk szépen helytálltunk, végig küzdöttünk és harcoltunk. Ellenfelünk azonban 3 gólt is tudott rúgni, nekünk is voltak helyzeteink, szép játékot mutattunk be, de egyszerűen nem tudtunk betalálni, így ezt a mérkőzést elveszítettük.

A másik csoportból csapattársaink, a Cageball Warriors D.E.S.T. jutott tovább csoportjából másodikként, és a dánok elleni elődöntős vereségük után tudtuk, hogy egymás ellen fogjuk játszani a bronzmeccset. Nagyon vártuk, hogy újra felmehessünk a center pályára… Mindenki szólt az otthoniaknak, hogy nézzenek bennünket és nagyon izgatottak voltunk. Végül azonban sajnos úgy alakult, hogy mi nem játszhattuk le élőben a bronz mérkőzést. :S Nagyon degradáló volt, mondhatni megsemmisítettek minket… A mérkőzés előtt továbbá tudomásunkra jutott, hogy csak az első helyezett kap pénzdíjazást (a meghirdetett információkkal ellentétben), így igazából sok tétje nem volt már ennek a meccsnek. Ezt leszámítva persze mindenki győzni akart.

A D.E.S.T. csapata elég gyorsan megszerezte a vezetést ellenünk. Jól játszottak, dinamikusak voltak. Majd tovább növelték az előnyüket, 2:0 oda. Igyekeztünk kicsit felrázni magunkat, mentünk tovább előre. Kitartásuknak és küzdésünknek köszönhetően sikerült kiegyenlítenünk. 2:2 lett a vége, így következhettek a megszokott 1v1 büntetők.. Vagyis… az odaküldött szervezők azt mondták, lehet aranygól is, nem tudták mi jön ilyenkor, végül az is lett… A hosszabbításban mi uraltuk a játékot, beszorítottuk a kapujuk elé „ellenfelünket”. De, sajnos csak kapufákat rúgtunk, és nem akadt be semmi, kontrából viszont Dalma szépen megindult, és belőtte az aranygólt, így elveszítettük ezt a mérkőzést.

Összességében nagyon örülünk, hogy a Cageball Warriros ’Pinkbull’ csapatunkból sikerült elérni a D.E.S.T.-nek a dobogót!!!


Tihanyi Tímea / LAJHÁROK/:

Hasonló tornára számítottunk kint Rigában, mint amilyen itthon volt… Ám szomorúan tapasztaltuk, hogy semmi nem úgy működött. A 8 női csapatból a végén 7 maradt, ám így se ismerték fel a szervezők, hogy a körmérkőzések jobbak lennének. Ehelyett összesen kettő darab mecset játszottunk. Az első mérkőzésnek nagy reményekkel vágtunk neki, ám a játékvezetés hiánya hamar kiütközött, hiszen szabálytalan módon tudott csak minket megállítani az ellenfél, aminek ez esetben semmi következménye nem volt, csak a kapott gólunk. Visszarántás, kéz használata, minden megengedett volt… Ezt a „játékot” csak későn ismertük fel, így vereséget szenvedtünk. A második meccsünk a Cageball Warriors magyar csapata ellen volt, ahol egy góllal hátrányban maradtunk, így ők jutottak tovább a csoportból és két mecset követően mi búcsúztunk (amit emellett a „játékvezetés” mellett szerintem egyikünk se tudott úgy igazán sajnálni). Úgy gondolom a játékvezetés nélkülözhetetlen lenne egy ilyen színvonalasnak mutatott eseménynél. Illetve a szervezők rugalmassága, profizmusa, hogy felismerjék a változásokat. Összességében nem éreztük magunkat rosszul, a magyar összefogást éreztük kint. Szurkoltunk a magyar csapatoknak, ahogy ők is nekünk!

Egy kisebb nyaralásnak fogtuk fel az egész kiutazást, de reméljük lesz még lehetőségünk bizonyítani, hogy ennél többre vagyunk képesek a focipályán is. Gratulálunk az összes magyar csapatnak, mindenki hatalmasat küzdött független mindenféle eredménytől.


Kovács István Koko /CHICAGO/:

“Először is köszönjük a lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat!

Sajnos az első mérkőzésen kikaptunk 3:2-re az egyik házigazda Lett csapattól, nagyon más foci volt elsőre, nagyobb kapukkal és játékvezetés nélkül, sok szabálytalansággal, faultokkal. A második meccsre váltottunk egy pörgősebb felállásra, és 3:1-re megvertük a ‘Gladiators’ olasz bajnokot. A harmadik mérkőzésen a másik hazai és végül döntőig jutó Lettekkel nem bírtunk, erős támogatást kaptak a szervezőktől pedig csúnyán játszottak, majd fault miatt nem adták meg 2 gólunkat se, miközben az egész mérkőzés tele volt végig faultokkal, 4:3-ra kikaptunk.
A csoport egyik legjobb német Balkan Mix nevű csapatát 2:1-re legyőztük, de körbeverés miatt kiestünk, a két Lett csapat egymás ellen játszott utolsónak és látványosan tornázta fel az egyik a másik javára a gólarányukat, így már esélyünk sem volt továbbjutni. De nagyon büszke vagyok a csapatunkra, beleadtak mindent, csúsztak-másztak, harcoltak, megtették amit tudtak!
Hatalmas élmény és fantasztikus rendezvény volt ettől függetlenül, nagyszerű csapatokkal!
Nem adjuk fel, jövőre újra megpróbáljuk!
Hajrá Magyarok, csak a CHICAGO!”

YOUTUBE LIVE AZ EGYENES KIESÉSES SZAKASZOKTÓL ITT